Akinek saját maga az edzője, annak bizonyítottan hülye az edzője.
Ebbe az igenis létező ellentmondásba legtöbbször az edzők esnek bele. Én is hasonló cipőben járok. Ha másnak segítek, hogyan kell eddzenie, akkor pont magamnak ne tudnék segíteni? Ordít hangosan bennem a gondolat. És ez egy hatalmas nagy csapda. Nem arről van szó, hogy ne lenne meg hozzá a tudás vagy a képesség. Inkább az emberi tényező játszik közre. Hiszen ha napi 10-15 edzést levezénylek, akkor elég kevés motivációm marad a sajátomra. Ilyenkor könnyen csak összecsapom, hirtelen kitalálom mit csinálok aznap és majd, ahogy esik, úgy puffan. Semmi koncepció, semmi következetesség, semmi tervezés.
Számos dologra használtam már fel a saját edzéseimet.
Volt, hogy azért edzettem, hogy erősödjek, mert nagyon vékony voltam. Volt, hogy csak élveztem kicsinálni magam edzés közben. Volt, hogy csak stressz levezetésből és volt hogy csak megszokásból. Mostanában inkább a megszokás dominált, ezért úgy döntöttem, hogy sokkal hasznosabb dologra fogom használni az edzéseimet. Kipróbálok olyan edzésmódszereket, amiket általam hiteles szakértők dolgoztak ki vagy esküsznek rá. Nem okoskodom bele, nem változtatok rajta, mert szerintem úgy jobb lenne és amúgy is több kedvem van hozzá másképp. Mindent úgy csinálok, ahogy le van írva, feketén, fehéren. Ők lesznek az én edzőim én pedig mindent leírok, amit tapasztalok közben. Milyen végig vinni a programot, milyen benne lenni? Mi az élvezetes benne és mi a rossz? Mikre kell oda figyelni, hol lehet hibázni és hogyan lehet a maximumot kihozni belőle? Milyen eredményt érek el vele és mit tanulok belőle? Mindezt kendőzetlenül.
Természetesen kitérek arra is, hogy milyen táplálkozási szokásokkal próbálom támogatni a célt, amit kitűztem. Persze mindezt egészséges, egyszerű és hatékony keretek között tartva. Tehát rajtam keresztül betekintést nyertek az edzés minden rejtett zugába, ahol sok szépség és nehézség is lesz biztosan. Viszont miben nincs? Lustának lenni is épp elég nehéz dolog (tapasztalatból mondom).
