Először is ismerkedjünk meg a takarékos gén fogalmával.
Mint ahogy a legtöbb esetben, a kiinduló pont az őseink életmódja. Nem az üknagyapáinkra gondolok vagy a nagyszüleinkre, hanem a vadászó, halászó, gyűjtögető őseinkre.
Az élelmet folyamatos vadászattal, gyűjtögetéssel, halászattal, tehát folyamatos komoly fizikai aktivitással tudták előteremteni.
Ez jelentette a túlélést.
Azonban szinte mindig túl kevés volt a fellelhető és levadászható élelem. Ráadásul nem is mindig jártak sikerrel, így az életük nagy részét ínséges időnek élték meg.
Ennek következtében, az évmilliók alatt egy rettentő hatásos és takarékos gépezetté fejlődött a testünk, ami beéri a kevesebbel is, és amint van egy kis plusz kalória azt elraktározza tartaléknak, ami egyszer a túlélést jelentheti. Ezt nevezzük takarékos génnek.
Hol kezdődik a probléma?
A mai civilizált világban nincs szükségünk megküzdeni az élelemért. Nem kell halászni, vadászni, sok-sok kilométert gyalogolni a táplálékért.
Olyan mennyiségű étel áll rendelkezésünkre, olyan könnyen elérhető módon, aminek láttán instant sokkot kapna a vadászó ősünk.
Végső soron, a fizikai aktivitásunk rettentő mértékben csökkent, a kalória bevitelünk viszont nőtt.
Hogyan befolyásolja a magzati kor a hízékonyságunkat?
Az 1970-es években Norvégiában azt vizsgálták, hogyan függ össze az emberek elhízottsága és a szívbetegsége a táplálkozásukkal. Meghökkenve tapasztalták, hogy ugyanazon az étrenden élő emberek egyike túlsúlyos és szívbeteg, míg a másik egészséges.
Mire jutottak a kutatók?
- A kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy nem az aktuális étrend, hanem a vizsgált személy anyjának terhesség alatti tápláltsága határozta meg leginkább a későbbi elhízottságot és szívbetegséget. Minél alultápláltabb volt az anya, annál hajlamosabb volt a gyermeke felnőttkorban elhízni és szívbetegséget kapni.
A gének működését környezeti hatások jelentősen módosíthatják. Ha az anya a terhesség alatt alultáplált, akkor magzata egy zord, táplálékban szegény világra készül fel, azaz nagyon energiatakarékosnak születik. Ezzel nincs is baj, ha későbbi életében is kevés táplálékkal kell beérnie.
Ha azonban felnőttkorára jómódba kerül, túltáplált lesz a magzati életben szerzett energiatakarékos program miatt. Persze a magzat más okból is lehet alultáplált, az energiatakarékos program így is megvalósul. Minél kisebb súllyal születik egy baba, annál valószínűbb lesz, hogy felnőttkorában elhízott és szívbeteg lesz.
Nézzük meg a mentális oldalát is.
- Testünk és agyunk működése az őskori viszonyokhoz van szokva és nem passzolunk bele az általunk teremtett civilizált világba.
Az evolúció során minden jutalomérzéssel párosult, ami számunkra hasznos volt. Ezért tölt el minket mámorosító érzés az édességtől, a jóllakottságtól, a zsíros ételektől, mert ezek felkutatása és fogyasztása hasznos volt az őskorban.
Ma már azonban nem kell megküzdenünk a mindennapi betevő falatjainkért, azok állandóan a rendelkezésünkre állnak, és mivel az evés és jóllakás örömérzéssel jár, ezért könnyen eshetünk féktelen evésbe vagy nassolásba. Korábbi környezetünkben a táplálék nehezen megszerezhetősége korlátozta az elfogyasztható étel mennyiségét, ezért nem volt elhízott ember. A fejlődéssel megszűnt az evés természetes korlátja, így a mai embernek – ha karcsú és egészséges akar maradni – állandóan önmegtartóztató módon kell élnie. Mivel a modern világban folyamatos stresszben élünk, folyamatosan jutalmazni és vigasztalni próbáljuk magunkat, s ez is túlevéshez és elhízáshoz vezet.
Van még tovább is?
- Természetesen nem ilyen egyszerű sem a fogyás, sem a takarékos gén témakör. Csupán az alapokat néztük át ebben a cikkben, és megismerkedtünk a takarékos gén fogalmával.
Továbbá a fogyásban sokkal jobban számít az, hogy mit eszünk, mit nem eszünk, mikor, mit, mivel eszünk, mint az, hogy mennyit. A testünk hormonális működése valamint az egészségi állapotunk is szintén hatalmas befolyással bír fogyásunkra.
Forrás:
https://www.tenyek-tevhitek.hu/elhizas-es-evolucio.htm