Már régóta hatalmas divatnak örvend, s a mai napig rengetegen ismerik, illetve alkalmazzák a 160 grammos szénhidrát diétát. Szinte mindenki hallotta már legalább egyszer élete során ezt a kifejezést az országunkban, s a nevéből adódóan valószínűleg sokan azt is kitalálták, hogy milyen alapelvre épül ez a diéta.
Na de tényleg olyan hatásos lenne, mint amekkora a hírneve?
Mi az a 160 grammos diéta?
Az inzulinrezisztencia napjaink egyik népbetegsége, mely kezeletlen esetben akár 2-es típusú cukorbetegséget valamint további szövődményeket is okozhat. Kezelésére a mai napig az orvosok és dietetikusok elsősorban a 160 grammos diétát ajánlják, melyet Dr. Breyer Helga és Zentai Andrea dietetikusok dolgoztak ki.
Az étrend legfontosabb szabálya, hogy a beteg napi szénhidrát bevitelét 160 grammra korlátozza. Ez ne legyen sokkal több vagy kevesebb. Fontos szempont még, hogy nagy hangsúlyt fektet a gyors- és lassú felszívódású szénhidrátok közti különbségre, azaz a szénhidrát források között különbséget tesz a Glikémiás indexük alapján, hiszen a lassú felszívódású szénhidrátok alacsonyabb glikémiás index-szel rendelkeznek, mint a gyors felszívódásúak.
A glikémiás index egy olyan 1 és 100 közötti érték, amely megmutatja, hogy egy adott élelmiszer mennyire emeli meg a vércukorszintet. Az élelmiszereket ez alapján magas GI (60-100), közepes GI (40-59) és alacsony GI (40 alatt) kategóriákba soroljuk.
Ezeket figyelembe véve van meghatározva a napi ötszöri étkezések és azok szénhidrát mennyisége. Mindezzel a céljuk az lenne, hogy egész nap stabilan legyen tartva a vércukorszint, s ezzel elkerülhető legyen a farkaséhség, a sóvárgás, az étkezés utáni „kajakóma” és a falásrohamok.
160 grammos diéta számolás:
Reggeli: 30 g lassú felszívódású szénhidrát
Tízórai: 20 g szénhidrát, amelyből 10 g lassú, 10 g gyors felszívódású szénhidrát
Ebéd: 50 g szénhidrát, amelyből 2/3 lassú, 1/3 gyors felszívódású szénhidrát
Uzsonna: 20 g szénhidrát, lehet lassú és gyors is
Vacsora: 40 g szénhidrát, amelyből max 10 g gyors felszívódású
Ezt a hazánkban sajnos nagy sikernek örvendő diétát azonban kizárólag Magyarországon ismerik! Külföldön nem is hallottak róla, valamint tudományos publikációk sincsenek a témát illetően. Az étrendnek semmilyen tudományos alapja nincs.
A diéta hibái:
Nem tesz különbséget.
Nem veszi figyelembe a különböző emberek egyéni kalória és makrotápanyag szükségletét. Gondoljunk csak bele, biztosan pontosan ugyan annyi szénhidrátra van szüksége például egy fiatal 90 kilós sportoló férfinak, mint egy idős, alacsony, 50 kilós mozgásszegény életmódot élő hölgynek? Ha jobban belegondol az ember megérti, hogy már a diéta fő alapelve is több problémát felvet. Mindannyiunknak teljesen más a napi kalória és szénhidrát szükséglete, ez függ az életkortól, izomtömegtől, tápláltsági állapottól, anyagcserétől, napi aktivitástól, hormonrendszer állapotától. Egyetlen, szinte már mágikusnak titulált 160-as szám nem fog mindenkinek megfelelni és varázslatosan megoldani minden problémát.
Csak a szénhidrátot veszi figyelembe.
Hasznos ha a diétánk során egy bizonyos mértékben kordában tartjuk a szénhidrát bevitelünk, viszont nem elég ha csak a mennyiségről beszélünk. A minőséget legalább annyira lenne fontos kihangsúlyozni! Csak a gyors és lassú felszívódású szénhidrátokról beszél, nem tesz különbséget glükóz, fruktóz, keményítő, rezisztens keményítő stb. között, pedig egy egészséges diéta esetén elmaradhatatlan beszélnünk ezekről is!
Valamint nem lehet szó nélkül hagyni a másik két létfontosságú makrotápanyagot sem, a zsírt és a fehérjét. Nem foglalkozik sem a zsírok és fehérjék mennyiségével, sem az arányával, valamint azzal sem, hogy milyen forrásból visszük be őket. Mégis hogyan működhetne megfelelően a diéta ha nincs szó a zsírokról a fehérjékről? Nem veszi figyelembe, hogy mi történik ha például túl kevés, vagy éppen túl sok fehérjét fogyasztunk, pedig egy ilyen hiba nem csak fogyásunk sikerét akadályozhatja meg, de egészségünkre is káros lehet. Zsíroknál fontos beszélni többek közt a transzzsírokról, az omega-3 és omega-6 zsírok arányáról is. Az étrend értelmi szerzői szerint viszont úgy tűnik, nem fontos megemlíteni például az omega-3 zsírsavak gyulladáscsökkentő hatását sem, ami rendkívül fontos a cukorbetegség kezelésében is!
A hangsúly a glikémiás indexen van.
Ahogy korábban említettük, a glikémiás index egy olyan érték, amely megmutatja, hogy egy adott élelmiszer mennyire emeli meg a vércukorszintet. Ezzel csupán az a gond, hogy a glikémiás index önmagában nagyon keveset ér. Nem veszi figyelembe például az adagmennyiséget, tehát hogy egy adagban mennyi és milyen összetételű szénhidrát található. Tehát csupán az élelmiszer glikémiás indexének ismerete nem elég információ a számunkra. Mit kell akkor figyelembe venni? Egy sokkal fontosabb kifejezést, a glikémiás terhelést (glycemic load – GL ). A GL figyelembe veszi az elfogyasztott adag nagyságát, szénhidrát mennyiségét is. Vércukorszint szempontjából kevéssé terhelő egy étel, ha a GL<10, közepesen terhelő, ha 11–19 közötti, s nagy a terhelés, ha a GL>20.
Olvasd el korábbi blogunkat a glikémiás indexről!
Glikémiás Index. Fontos ez nekünk?
Mindezek mellett sok fontos apró dolgot nem említ.
Az sportolás például nem csak a kalóriaszükséglet szempontjából fontos, hanem edzés után jobb a sejtek inzulinérzékenysége is! Az izommunka során a szervezet felhasználja az izmokban tárolt glikogént, a szervezet arra törekszik, hogy ezeket a raktárakat minél hamarabb újra feltöltse. Tehát az edzés után fogyasztott szénhidrát, azaz a felszívódó glükóz egyenesen az izomsejtekhez fog jutni, ahol a glikogén raktárak feltöltését fogja szolgálni.
Az étrend célja a stabil vércukorszint, valamint a farkaséhség és sóvárgás elkerülése lenne, amire a megoldást a napi 5-6 étkezésben és az elosztott szénhidrát mennyiségben látja.
Azonban az állandó sóvárgás ellen nem ez a megoldás. Meg kell értenünk, hogy az étkezéseink lényege, hogy tápláljuk a testünket! Ha tápanyagdús élelmiszerek fogyasztunk és a szervezetünk megkap minden szükséges vitamin, ásványi anyagot, nyomelemet, akkor nem fog állandóan különböző szemét élelmiszereket kívánni! Hiába eszünk elég mennyiséget, ha sejtszinten éhezünk.
Pozitívum a 160 grammos diétát illetően:
Egy olyan ember számára, aki eddig semmilyen diétát nem követett, csak gyorséttermi ételeken, müzlin, tejen, chipsen élt mindenféle korlátok nélkül, annak hatalmas változást tud hozni a 160 grammos diéta követése. A mértéktelen evéshez képest az, hogy a szénhidrátbevitele egy kontroll alatt van, az segíteni fogja őt, s kezdetben tényleg megindulhat akár a fogyás is. Azonban ez tényleg csak a kezdetekben elég, egy idő után stagnálni fog a fogyása, s akár az egészségi állapota is romolhat majd. Az egészséges fogyásnak egyáltalán nem ez a kulcsa!
Összefoglalva tehát ennek a diétának hiába nagy a hírneve, önmagában nem sokat ér. Egyáltalán nem ajánljuk senkinek, semmilyen esetben sem ennek az étrendnek a követését. Szerencsére hiába nagy a sikere a mai napig, egyre többet jönnek rá arra is, hogy az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség étrendi megoldása nem a 160 grammos diétában keresendő.
Ha nem vagy biztos egy-egy módszer sikerességében, olvasd el alábbi cikkünket a témában!
